Szocialista Internetionálé

A balliberális oldal újdonsűlt reménysége a Szocialista Internetionálé, a NET-adó ellen tüntető néhány tízezres "kormányváltó" tömeg. Oda csapódott minden, a három KO után padlóra került bal- és szélsőlib hivatásos tüntető, megspékelve néhány a jobboldali sajtósokat inzultáló véres szájú acsargóval, akiknek a szókincse az "Orbán takarodj" és "Hír TV - Szar TV" - ig terjedt. Amíg ez az ellenpont, nem kell nagyon tartania a kormánypártoknak. Mindnen hibájuk és deficitjük ellenére még mindig sokkal élhetőbb országot vezetnek, mint elődeik és mint amire az új babérokra pályázó hiperdemokrata bloggerek ácsingóznak.

 

 

Viva la Vida

Ez a szójáték, mely egyben a Coldplay együttes egykori híres albumának címfeliratát is kölcsönzi, azt a szolidaritást hivatott kifejezni, amelyet a nemzeti oldalon velem együtt sokan éreznek a szerintünk ártatlanul meghurcolt NAV Elnökasszonya, Vida Ildikó és vezető munkatársai iránt. Egyre inkább nyilvánvaló, hogy a korrupciós vádak a Nagy Testvér érdekeit sértve érző pénzügyi és politikai köreinek sötét boszorkánykonyhájában konstruált, a hazai lakájzsurnalisztika sunyi közreműködésével felkarolt, konkrét bizonyítékokat nélkülöző átlátszó, kamu koholmányok. Vagy lehet, hogy csupán annyi történhetett, hogy a CIA Központjában, Edward Snowden egykori irodájában valamelyik szórakozott CIA alkalmazott a vezérlőpulton Magyarországra kattintva a „Lehallgatás” gomb helyett véletlenül a „Kitiltás” gombot nyomta meg. A lufi azonban szétpukkadt, kedves farizeus urak, bármennyire is pumpálják a semmit Magyarország bel- és külföldi jótevői. Most aztán nem maradt más, újra kell szervezni az éhségmenetet, ezúttal Miskolctól Washingtonig. A jelenkori nyugati "demokrácia" diszkrét bája, hogy egykori vietnámi háborús bűnösök és guantanamoi fogolyvallatók akarják nekünk az észt osztani a demokrácia csorbulásáról és a korrupció burjánzásáról Kelet-Közép Európában.

 

INTERNETIONÁLÉ

Ahogy - mint 1917-ben Szent-Péterváron, - október végén elkezdődtek a „spontán” tüntetések rögvest megjelentek a barikádokon a sértődött politikai pancserek, mint az ÁFA-csalási összeesküvés elméletével tüntetésről tüntetésre haknizó  botcsinálta „adócsalás-szakértő” Horváth András, az LMP-ből kitiltott antipolitikus, a szinpadon fennhangon károgó Vágó Gábor, a mindenkit lemondató, az „újbaloldal” másodgenerációs sihedereként előbukkanó, Gulyás Balázs, vagy a Facebook-ból magyar szappanoperát klónozó narkós, Váradi Zsolt, akikben a túlfűtött politikai ambíció azt a hamis látszatot keltette, hogy talán – a kínálkozó alkalmat megragadva - majd ők lehetnek a forrongó újgeneráció Daniel Cohn-Benditjei. Pedig uraim elszámították magukat, Cohn-Bendittől legfeljebb csak annak pedofil múltját örökölhetik. A NAV korrupcióról terjesztett alaptalan hülyeségeket csak az előző 8 évben szocializálódott lumpenbaloldaliak vették be, akik máig nosztalgiát éreznek az Öszödi „igazságbeszéd" és az az ellen tiltakozó békés tüntetőkre lövető rendőrség brutális rendcsinálása iránt, s akik valamilyen felfoghatatlan okból továbbra is rögeszmésen kitartanak a „demokratikus” ellenzék kimustrált sarlatánjai mellett, vagy akik a rendszer kegyeltjeként valamiféle hasznot húztak a Gyurcsány korszak mételyes fertőjéből.

A kormány által szerencsétlen módon a távközlési adó kiterjesztéséként kommunikált, elhíresült Internetadó ellen sok-sok ezer fiatal talán nem minden jogalap nélkül tiltakozott. Sokan lehettek ott a saját sorsukkal és kilátásaikkal elégedetlen, a rendszerváltozás után született nemzedék tagjai közül (tetszettek volna forradalmat csinálni a választásokon!), s ott voltak a baloldali demagógia által szándékosan megvezetett, az okos telefonjaikkal gyertyázó diákok, köztük a valódi internetfüggők, akik talán még szeretkezés közben is a billentyűket nyomogatják. Aztán az elátkozott Kádár rendszer siratóasszonyaiként ott ordítoztak a hivatásos balliberális hobbi tüntetők, akik havi bérletet véve a tüntetésekre, a jobboldal kormányzása idején kivétel nélkül mindig minden ellen tiltakoznak, lett légyen az cafetéria vagy GYED extra. Előszeretettel ólálkodnak a barikádok árnyékában a leplezetlenül nyíltan baloldali szakszervezeteknek az előző nyolc év Csipkerózsika álmából most ébredő, jól fizetett anarcho-szindikalista funkcionáriusai. Aztán persze ide csapódtak a hatalomból kiakolbolított, demokráciadeficitről prédikáló megélhetési politikusok, mint a hóhéraival is összepaktáló Mécs, a Szado-Maoista TGM, a drakula mosolyú, meghasonlott Demszky, vagy a tinédzserként nyugdíjaztatott Kónya. És ott voltak a hatalom lehetőségétől megrészegült önjelölt diákvezérek, akik mint egy 24 órás holliwwodi filmszínházban hétfőn a Fideszes „oligarchák” ellen harcoló Robin Hood-ok, szerdán a gólyatáborok Casanovái, szombaton a székházakat falanxként ostromló Nagy Sándorok, vasárnap pedig a vörös terrort reklámozó Che Guevarák. A netadó elleni tüntetéseken tanúi lehettünk a szélsőbaltól a szélsőliberálisokon át a szélsőjobbig terjedő furcsa Internacionálé egyfajta reinkarnációjának Internetionálé név alatt.

 

TAXISBLOKÁD SZINDRÓMA

Még mindannyian jól emlékszünk a mai helyzethez kísértetiesen hasonló 25 évvel ezelőtti október végi szcenárióra, amikor az alig pár hónappal azelőtt, 1990 májusában megalakult Antall kormány idején egy szerencsétlenül és amatőr módon bejelentett benzináremelés hatására kirobbantott „spontán” taxisblokád a választásokon alulmaradt, frusztrált liberálisok hathatós közreműködésével november elején hosszú napokra gyakorlatilag teljesen lebénította az országot. Az MDF kormány aztán a taxisblokád által előidézett sokkot valójában soha nem tudta kiheverni, és végső soron ez vezetett a szocialista-liberális Horn kormány dicstelen visszatéréséhez.

Jogosan van „Déja vu” érzésünk. A mostani időzítés pontosan a 25 évvel ezelőtt menetrendet követi. A júniusban megalakult új Orbán kormányt egy szerencsétlen adóbevezetési kísérlet ürügyén már október végén meg akarták fojtani. A marionett bábukat a háttérből irányító Árpi bácsi szerepét, most az amerikai ügyvivő vette át, mögötte a nyugati finánctőke és a balliberális cselédsajtó masszív támogatásával. Komolyan kell vennünk a taxisblokád tanulságait és tanulnunk kell annak a mára is érvényes következményeiből, nehogy Uncle Sam a cilinderből újra egy undorító bábkormányt húzzon elő és ültessen évtizedekig a nyakunkba. Ezt a veszélyt a tüntetőknek háttérből szurkoló, s a kormány bukására ácsingózó Jobbiknak is érdemes alaposan megfontolnia. S azt sem szabadna elfelejteniük, hogy a javarészt egykori baloldali protest szavazókból verbúválódott megnövekedett szavazóbázisuk futóhomokként működik, s a legelső, baloldalról érkező szirénhangok után átfújja majd őket a passzátszél a Gyurcsány párt ölelő karjaiba, újra egy 5%-os párttá züllesztve a Jobbikot.

SE ISTENEM, SE HAZÁM

 Mazochista önsanyargatás céljából néha meg kell hallgatni a másik felet is. Az ATV-ből, RTL-klubból és a Klubrádió betelefonálós és elemző műsoraiból naponta ömlik ránk a szennyes áradat, a beteges emberi irigységre építő határtalan gyűlölködés, a választási eredményekbe belenyudni nem akaró, fenekedő acsarkodás, az alapvető újságírói és erkölcsi normákat sértő alattomos csúsztatás és a művészi fokra emelt pofátlan hazudozás. Csak azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy nem oda tartozunk. A baloldali gyűlöletszócsövek legnagyobb szívfájdalma, hogy az utcákon folyamatosan tüntető fiatalok a levitézlett baloldalból és liberálisokból még kevésbé kérnek, mint a mostani kurzusból, hiába sündörögnek a tüntetők körül a beteges Orbán fóbiában szenvedő, a magyar média alvilágit képviselő fizetett bértollnokaik. Vajon milyen értékrendek köthetik össze a mai baloldal és liberálisok szellemi prominenseit és híveiket? Talán az egyéni szabadságjogok extrém túlmisztifikálása, a másokat eltipró, törtető, önző egyéni karriervágy, a polgári közösségekre építő, a keresztény erkölcs talaján álló hagyományos családi kötelékek totális elvetése, az eddig az egész világon megbukott, és gazdasági válságokat előidéző nyugati globalizációs téveszmék ájult istenítése és kritikátlan adaptálása, a szélsőséges neoliberális tanítások szervilis majmolása, a hazaszeretet magyarkodásnak csúfolása, a külhoni magyarok aljas megalázása, az erdélyi magyarok módszeres lerománozása, a nemzeti ereklyék és szimbólumok bemocskolása, a polgári oldal legszentebb eszméinek is ikonjainak kéjes besározása. Ezek a haloványt is halloween-nek ejtő, a szeretteikről csak Valentin-napon megemlékező, a Nagypénteket a Black Friday-jel összekeverő, nyugatot majmoló elkorcsosult világpolgárok, akik nemrég még tele szájjal és mély áhitattal harsogták a Guantanamerát a pártalapszervezet November 7-i ünnepségén, ezek akarnak bennünket demokráciából kioktatni. Nem tudom, miért csodálkoznak a baloldal által Brüsszelbe delegált, a megválasztott kormányt kórusban gyalázó, Magyarország kárán munkálkodó és örvendező EU-képviselők és a hetente a nyugati lapok szerkesztőségeibe előre megírt pamfletjeikkel ingázó balliberális teoretikusok, hogy az ország teljes joggal hitvány hazaárulóknak tartja őket. Róluk írhatta egykor József Attila: Tiszta szívvel című gyönyörű versében: „Nincsen apám, se anyám, se istenem, se hazám …”.

 Góg és Magóg fia, Demagóg

Ejtsünk néhány keresetlen szót a balliberási oldal csodafegyveréről, a kincstári demagógiáról. Ahogy néha balszerencsénkre egy echte baloldali tévéadóra, vagy "Magyarország legnépszerűbb rádióadójára" tévedünk, egyre rövidül az az idő, ami után már a ránkömlő fekáliaízű gyomorforgató demagóg szövegektől vagy káromkodva az öklünket rázzuk, vagy öklendezve átkapcsolunk egy másik adóra. Nyilván a jobboldal sem mentes a politikai demagógiától, és a különösen választások előtt a FIDESZ is hajlamos ilyen húrokat pengetni. Amit azonban e téren a baloldal és liberális kisegerei művelnek, az minden képzeletet felülmúl.

Szinte már szép, ahogy a "vitaműsorok" jobb sorsra érdemes politikai nepperei minden gátlás és önkritika nélkül együtt hazudnak az éterbe. Nincsen a kormánynak egyetlen olyan intézkedése, a kormányfőnek egy elejtett mondata, amiből már másnap ne a lopakodó diktatúra jelenlétét, a demokrácia végóráit, a sajtószabadság sárba tiprását vizionálnák. Minden átadott bölcsöde, autópályaszakasz vagy kisüzem mögött késedelem nélkül ömlik a demagóg korrupciózás, mutyizás. S ebben főleg azok a bukott politikusok és hopponmaradt médiaközmunkásaik járnak az élen, akik keze az elmúlt időszakban már fényesre csiszolta a bíróságok korrupciós bűnügyekre szakosodott tárgyalótermeinek kilincseit. Imádni való ez a "Rajtam kívül mindenki hülye és korrupt" filozófia.

Ebbe a kategóriába illik az egykori oktatási miniszternek, Magyar Bálintnak a szerintem inkább önéletrajzi ihletésű, Magyar polip című zsurnalisztikai bravúrja, amelyben a FIDESZ maffiaállamáról értekezik. S írja ezt arcpirulás nélkül annak az SZDSZ-nek egykori ügyvivője, amelyről még a megbuktatott D209-es miniszterelnök is úgy nyilatkozott, mint amelyik párt tele van korrupcióval, s akik a 2000-es években az MSZP-vel holtversenyben űzték minden idők leglátványosabb, legocsmányabb panamáit, pofátlan lenyúlásait, most meg tele van velük a Kisfogház. Nem gondoltuk volna, hogy Magyart és Demszkyt már ilyen hamar eléri majd a krónikus amnézia, ezért a Maffiaállam háttéranyagaként szívből javasoljuk nekik az SZDSZ Ügyvivők és az MSZP vezető funkcionáriusok fényképalbumának gyakori lapozgatását.

Láthatóan a hazai balliberális establishment képtelen belenyugodni, hogy a kormánypártok az idén demokratikus választásokon már háromszor padlóra küldték a gyülevész „kormányváltó” koalíciót. Pedig meg kellene már nekik tanulni a magyarok három igazságát:

1.     Attól még demokrácia van nálunk, hogy nem balliberális rezsim van hatalmon.

2.     Attól még sajtószabadság van nálunk, hogy nem a balliberálisok kezében van a média 90%-a.

3.     Attól még nincs nálunk diktatúra, hogy a tömegoszlatás nem gumilövedékkel történik.

 És a ráadás:

4.     A választók nem hülyék. Ha a kormánnyal szemben unos-untalan hangoztatott korrupciós-mutyizós vádaknak csak a tizede is valós lenne, az ellenzéknek már áprilisban 4/5-ös többsége lett volna a Parlamentben.

REQUIEM A BALOLDARÉRT

Mindaddig, amíg a baloldalon nem találnak minden szempontból feddhetetlen, hiteles új embereket, akik majd a közéletben a valódi korrupciót  és a valós problémákat keresik és találják meg, és amíg minden új ellenzéki összeborulás mögött ott lebeg a levitézlett politikai haramiák, Gyurcsány, Bajnai, Simon, Hagyó fojtogató szelleme, addig szervezhetnek bármennyi „Közhőbörgés” napját, addig nem lesz méltó kihívója a jelenlegi kormánynak, amely minden hibája és deficitje ellenére szerintem sokkal élhetőbb világot teremtett, mint rovott múltú elődeik.

 

Talán egyszer még megérjük, hogy András napon három kedves Andrásunk együtt ad koncertet a Bitó szalon szabadkőműves páholyának hűs árnyékában, ahol Horváth András reneszánsz korrupciós áriákat fog előadni a zöld dossziéban lévő kottából, André Goodfriend zongorakísérete és Schiffer András vezénylete mellett a  nemzetgyalázó baloldali médiakórus felettébb nagy gyönyörűségére. Vendégművészként pedig az MSZP operettprimadonnája, Lendvai Ildikó elénekelheti majd Koncz Zsuzsa emblematikus dalát, az André (Je t'aime) című számot.

 

 

 

Flagellum Dei

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Szocialista Internetionálé
Anamorfózis - Guinness rekord vers, Érme- és bankjegy katalógus, képkeretek - © 2008 - 2025 - anamorphosis.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat